headerphoto

TÓTHFALU MÚLTJA, JELENE …


Falunk múltját vizsgálva megállapítható, hogy Tóthfalu a fiatalabb települések közé sorolható, mivel a fennmaradt írásos említések alapján a XIX. század második felében a település helyén még Tóth József földbirtokos gazdasága terült el.

Amint azt a neve is bizonyítja, Tóthfalu kialakulása Tóth József földbirtokosnak, a magyar Országgyűlés képviselőjének köszönhető, aki a XX. század első évtizedében birtoka egy részét nyári kúriája közelében részben kiosztotta házhelyekként, béreseinek, napszámosainak és egyéb föld nélküli lakosoknak. 72 családnak adományozott így házhelyet, melyek kimérését és kiosztását Pfejfer István zentai mérnökre bízta. A kimért telkek mindegyike 300 négyszögöl nagyságú volt. Ezeken a telkeken azután 3 év alatt épültek fel vert földből és vályogból az új házak.

Az első házban, amely iker lakásként épült fel, Joó Kálmán és Nagy Szilveszter laktak családjaikkal. Ez az épület még ma is áll a Tóth József utcában és Bata Rudolf lakik benne családjával.

1902-ben Tóth József megkezdte a falu templomának felépíttetését. Ebben az évben került sor az alapkő lehelyezésére, majd pedig ezt követően az építési munkálatok 7 éven keresztül tartottak, és 1909-ben fejeződtek be.

A templom hossza 34,75 méter, szélessége pedig 12,75 méter, magassága 11,50 méter, míg a torony magassága 44 méter. A templom román stílusban épült és egy színű festést kapott. A toronyba egy 8 mázsás harangot húztak fel.

A templom közvetlen környezetében Tóth József még hat épületet építtetett fel.

Az egyik ilyen épületben, a falusiak körében később sárgaházként ismertben, amely a templom közvetlen szomszédságában állt, kapott helyet a falu első szatócsboltja, amelybe boltosnak Tóth József Völgyesről elhozatta Almási Györgyöt.

Később a magyarkanizsai Nagy Annával kötött második házasságából 1911. június 13-án ebben az épületben született meg Almási Gábor, a neves szobrászművész.

Almási Gábor önéletrajzában apja Tóthfaluba kerüléséről így ír. „Tóth József földbirtokos, aki jól ismerte öregapámat, mivel számos szekeret rendelt nála, felkereste őt, és azt mondta – Gáspár bácsi, kendnek van egy jóravaló fia, a Gyurka…. Építenék én neki egy házat, és bele egy üzletet, be is rendezném áruval, ő csak nősüljön meg, hozzon oda egy asszonyt, dolgozzanak a boltban és lássák el a környéket. – Úgy is lett. Apámnak jól ment a bolt. A városból kocsin hordta a portékát: a fűszert, a festékárut, kapát-kaszát, szóval mindent, ami kellett a népnek. A bolt valóságos aranybánya volt, de rengeteg munkát követelt.

Az említett épületen kívül, a többi öt épületben is a lakásrészek mellett iparosműhelyek kaptak helyet, úgy mint kovácsműhely, kocsma, bognárműhely.

A templom felszentelésére, az 1914-ben kitört I világháború miatt, valamint Tóth Józsefnek a háború kitörésének évében, feleségének Wagner Máriának pedig 1915-ben történt elhalálozását követően az oldalági rokonok pereskedése miatt, csak 1925 február 23-án került sor. Ettől kezdve minden második vasárnap tartottak benne szentmisét.

A felszentelést és a háború kitörését megelőzően 1913-ban, azonban ebben a templomban bérmálta meg a környező tanyavilág ifjúságát Horváth Győző kalocsai segédpüspök.

A falu első plébánosa Szabó Dénes volt, akit 1929. október 6-án neveztek ki az egyházközség élére. Ezt megelőzően 1926-tól kanizsai káplánkén ő volt kinevezve a templomba, mint vikárius, és irányítása mellett tartották a miséket felváltva, az adorjáni Horváth János, az oromhegyesi Koncz Dezső plébánosok és a kanizsai káplánok.

A keresztelések anyakönyvezése 1929 január 1-én kezdődik meg. Elsőnek ezen a napon György Ernőt, János és Kuczora Terézia fiát keresztelték. A házasságkötések anyakönyvezése ugyanezen év október 6-ával vette kezdetét. Elsőnek Törteli Balázs és Borsos Veronika kötöttek házasságot november 12-én. A halotti anyakönyvezés 1931 november 15-én veszi kezdetét, miután azt megelőzően május 7-én Budanovich Lajos püspök kijelölte a temető helyét 2 kataszteris hold 1573 négyszögöl területen. Elsőnek egy 3 hónapos kisbaba, Ördög Olajos Ferenc és Ladányi Veronika családjának temetésére került sor 1931. november 18-án, míg az első felnőtt halott Oláh Viktória volt.

Tóth József egyetlen gyermekének, fiának korai halála után, egyenes ági örökös nélkül maradt, ezért jótékonysági célokra hagyományozta vagyonát. A hitközségnek 60 lánc földjét, a templom hatalmas udvarát és két tanyáját adományozta, míg egy tanyáját és 30 lánc földjét a templomra hagyományozta, a kántor és a harangozó javadalmául 12 lánc földet valamint a sárgaházként ismert épületet adományozta. Ezen felül Magyarkanizsa város főutcáján a templom javára két nagy házat, a plébános javára pedig egy nagy házat hagyott. A fentiek mellett egy házát a tűzoltó egyesületnek egyet pedig a nőegyletnek adományozta.

Tóth Józsefnek maradt egy meg nem valósult terve is, ez pedig, hogy birtokán egy melegvizes fürdőt épít ki. Az akkori technológia mellett ezt nem sikerült megvalósítania, mert mindhárom próbálkozás alkalmával beletört a fúró. A fúrók közül az egyiket, egy nagy terjedelmű és nagy mélységű gödör ásásával sikerült kivenni. Ennek a helye még ma is látható, mégpedig, a Kossuth utca nyugati oldalán lévő porták mögötti lapos rész. A másik két fúró a földben maradt, melyek közül egyik helye úgyszintén beazonosítható, ez pedig a Temető utcával szemben lévő földterületen van.

Tóth József öt iskolát építtetett a tanyavilágnak ezen a részén.

Elsőnek megépült a falu elemi iskolájának épülete az akkori Tóth út északi oldalán, a mai Farkas Lajos tanyájától néhány száz métere nyugatra. Ebben az iskolában az első tanító Bosznai József volt, és négy osztályt tanított egyszerre egy tanteremben. A gyerekek létszáma eleinte 60 körüli volt, míg a későbbi időkben elérte a 100-at is.

Bosznai József tanító egyben a falu kántora is volt. Ő hozatta a templomba a kis harmóniumot is, amely még ma is működik és a mellékoltár előtt látható.

Az önkéntes tűzoltóság megalakulását követően az első tűzoltóparancsnok is ő volt a faluban.

Ebben az iskolában tanított később még Pató Ferenc tanító, aki úgyszintén a falu kántora is volt egyben. A tanítás az iskolaépületben 1941 nyaráig folyt, majd ezt követően ezen év őszétől a tanítást áthelyezték a csendőrlaktanya épületeibe.

A következő iskolát a mai Völgyes településtől északnyugatra a vasút mellett építették fel, és Bugyi úti iskolaként volt ismert. Ebben az iskolában az első tanítónő Rónai Manci volt.

Ezt követte a Tóthfalutól északra, a Bicskei úton felépített harmadik iskola. Ebben az iskolaépületben négy osztály diákjait tanították egyszerre, egy tanteremben. A gyerekek létszáma 60-70 közötti volt. A tanítás mintegy 25 évig folyt ebben az iskolában, és az első tanító Bakota vezetéknevű volt, kinek keresztnevét nem sikerült fellelni. Őt követően a következő tanítók tanítottak még ebben az iskolában.

Kákonyi Ferenc, Reisz Mária, Reindhart Ilona, Török Ilona, Janek Gabriella, Raffai Rózsa, Tripolszki Géza, Nagy Mélykúti István, Bicskei Mária és Balog Mária.

A felsorolt iskolák mellett ebben az időben építették fel még a Fehér úti és a Nagy úti iskolákat is.

A Fehér úti iskola első tanítója Juhász vezetéknevű volt, míg a Nagy úti iskolában elsőnek bizonyos Ladócki vezetéknevű tanító tanított. Sajnos esetükben sem sikerült a keresztneveket fellelni, mivel adatközlőink csupán a vezetéknevekre emlékeznek vissza.

A felsorolt iskolaépületek közül, mára már csupán a Nagy úti iskolaépület valamint a tóthfalusi csendőrlaktanya épületei maradtak meg eredetei állapotukban.

Ebben az időben az olvasókönyv, a számtankönyv, a történelemkönyv, a földrajzkönyv és a szerbkönyv mellett a palatábla volt még a diákok taneszköze. A tanítás kezdete előtt a diákok minden nap legalább negyed órát hangosan ismételték az 1x1-et.

Tóthfaluban a XX. század elején épült meg a csendőrlaktanya és a hozzátartozó lóistálló. 1941 szeptember 1-től, ezekben az épületekben kapott helyet azután a falu iskolája. Az elmúlt 60 év alatt a következő tanítók tanítottak ebben az iskolában.

Pató Ferenc, Dékány Irén, Gaál Margit, Réthárti József, Füzi István, Horváth Béla, Molnár Csikós Benedek, Gracza Antal, Latyák László, László Ilona, Gombos Ilona, Farkas Margit, Tóth Mihály és Tóth Katalin, Bálint Antal,

Tóth József nyári kúriája, amely 1888-ban épült és ma is áll, valamint a csendőrlaktanya közötti mintegy három lánc terület fákkal volt beültetve, melyet a falusiak kiserdőnek neveztek.

Ebben a kiserdőben tartotta minden évben a fent említett négy tanyasi iskola és a falusi iskola a majálisokat, melyeken az iskolák diákjai versenyeztek egymással.

Az iparosoknak építtetett épületekkel, és az első lakóházak felépülésével azután kikristályosodott több egykori dűlőút kereszteződésében a falu kezdeti alakja. Ez pedig a kezdetekben egy kereszt alakja volt, melyet a mai Almási Gábor, a Tóth József és a Kossuth utcák alkottak.

Ezen időszakban a tanyákról betelepülők mellett telepedtek ide más távolabbi vidékekről is, mint a Makóról idetelepült Hubai József kovácsmester és családja, vagy a Dorozsmáról települt Hódi Mihály és családja.

A XX. század első felében 16 kisiparos szakma volt képviselve a faluban, ezek a következők voltak: kocsmáros, boltos, kovács, bognár, asztalos, cipész, kádár, takács, szabó, varrónő, pálinkafőző, borbély, kőműves, ács és falverő.

kovácsok: Hubai József a Tóth birtokon lévő kovácsműhelyben dolgozott.

Bálint Ferenc, akinek a mai Tóth József utca 9-es számú házban volt a kovácsműhelye.

Harmath Péter, akinek a mai Almási Gábor utca 7-es számú házban volt a kovácsműhelye.

asztalosok: Bicskei Károly, akinek a mai Almási Gábor utca 15-ös számú házban volt a műhelye.

Kókai Lajos, akinek a mai Tót József utca 14-es számú házban volt a műhelye. bognár: Harmath Tamás, akinek a mai Almási Gábor utca 12-es számú házban volt a műhelye.

Turcsányi Mihály, akinek a mai Almási Gábor utca 16-os számú házban volt a műhelye.

kereskedők: Almási György, akinek a mai Tóth József utca 5-ös számú ház helyén állt „sárgaházban” volt a szatócsboltja.

Bicskei János, akinek a mai Tóth József utca 22-es számú házban volt az üzlete. Konc Miklós, akinek a mai Tóth József utca 28-as számú házban volt az üzlete. Sóti Mária, akinek a mai Damjanich tér 11-es számú házban volt az üzlete. lakatos: Kecskés István, akinek a mai Kossuth utca 10-es számú házban volt a műhelye.

cipészek: Tóth Illés, akinek a mai Tóth József utca 32-es számú házban volt a műhelye.

Páncél Péter, akinek a mai Almási Gábor utca 7-es számú házban volt a műhelye.

Bella János, akinek a mai Tóth József utca 21-es számú házban volt a műhelye. kádár: György Lukács, akinek a mai Rózsa utca 5-ös számú házban volt a műhelye.

borbély: Sarnyai István, akinek a mai Tóth József utca 30-as számú házban volt a műhelye.

szabó: Bartus Lajos, akinek a mai Mester utca 11-es számú házban volt a műhelye.

varrónők: Erdélyi Viktória, aki az Erdélyi kocsmáros felesége volt és Sarnyai Erzsébet, aki a Sarnyai borbély felesége volt.

falverők: id. Sarnyai Mihály, aki a mai Tóth József utca 15-ös számú házban lakott.

Dér Vilmos aki a mai Tűzoltó utca 14-es számú házban lakott.

ács: Takács János, aki a mai Tóth József utca 10-es számú házban lakott.

pálinkafőzők: Nagy József, akinek a mai Tóth József utca 18-as számú házban volt a pálinkafőzdéje.

Szabó Antal, akinek a mai Mester utca 3-as számú házban volt a pálinkafőzdéje.

takács:

kőműves:

kocsmárosok: Erdélyi István, akinek a mai Damjanich tér 1-es számú házban volt a kocsmája.

Nagy Pál, akinek a mai Tóth József utca 18-as házban volt a kocsmája, melyben külön kugli pálya is működött.

Bali János, akinek a mai Almási Gábor utca 2-es szám alatt volt a kocsmája. Egy időszakban a falunak saját orvosa is volt dr. Döme személyében, és két helybéli szülésznő is segédkezett az orvosnak. Az egyik szülésznő Pető Emma volt. A falu első zenekarának megalapítása György (Szabadkai) Lukács nevéhez fűződik. A zenekar tagjai asztali citerán és rézfúvósokkal húzták a talpalávalót, vasárnap délutánonként a Tóth birtok nagymagtárában megtartott bálakon. A falunak öt lovas csendőre volt, akik párosával járták a határt egészen a mai Orom településen túli határútig, amely ma Szabadka és Magyarkanizsa községek határát képezi.

Mivel Bella György a magyarkanizsai nagypostán dolgozott, így ő hordta ki postakocsival a falu és a környező tanyavilág postáját is heti egy alkalommal.

Tóthfalu sokáig nem volt önálló, csak 1948-ban a kanizsai határ átszervezése révén nyert önrendelkezést. Ebben az időszakban szaporodott meg jelentősen lakosságának a száma is, mivel az elhagyott lerombolt tanyák lakói betelepültek a faluba, de úgyszintén érkeztek ide távolabbi vidékekről is.

Ebben az időszakban 1947 – 1950 között épültek az új házak az újonnan nyíló utcákban, mint a Május 1, az Arany János és a Temető utcák.

A lakosság folyamatos növekedése nyomon követhető a népszámlálások adataiból.

Így az 1948-as népszámláláskor 1038, míg az 1953-as alkalmával már 1161 lakosa volt Tóthfalunak.

1957. szeptember 01-én a csendőrlaktanya istállója épületének délre eső végében, az előzetes felújítási munkálatokat követően, melynek keretében szigetelték az épületet és kicserélték az ablakokat és ajtókat, beindult az óvodai nevelés. Az első óvónő Tóth Gizella volt. Az első évben 24 három és hét év közötti gyerek járt az óvodába. Az óvodai nevelés azután 45 éven keresztül, egészen 2002. áprilisáig folyt ebben az épületben.

1961. A népszámlálás adatai szerint 1214 lakosa volt a falunak. Az elmúlt 100 év folyamán ez a lakossági létszám volt a legtöbb a településen. Ezt követően az iskolát végzett, szakképesítést szerzett fiatalok folyamatosan elvándoroltak a faluból a megélhetőséget biztosító munkahelyek közelébe, a környező városokba, úgy mint Magyarkanizsa, Zenta és Szabadka.

1964. februárjában napközben szinte egész hónapban –10*C körüli hőmérsékleteket mértek, ez azonban nem gátolta a falu lakosságát, hogy önkéntes munka keretében ássa a villanyoszlopoknak a csonttá fagyott földbe a gödröket, és azután ezekbe felállítsák az oszlopokat. Amikor elkészültek a falu utcáiban az oszlopok felállításával, azt követően lovakkal húzták ki a falut behálózó vezetéket és az oromhegyes irányából érkező bekötővezetéket is.

1964. március 14-én a falu utcáin és az első házaknál kigyulladtak a villanyégők.

1965. január 10-én lelkes sportot kedvelő helybéli fiatalok önszerveződéséből, néhány idősebb sportrajongó támogatásával megalakult az Olimpia Sport Klub.

1966. június 29-én kőolajkutatásba kezdtek a falu északnyugati szélén, a faluba vezető utca nyugati oldalán fekvő első háztól mintegy 200 méterre, míg a falu előtt elhaladó úttól mintegy 30 méterre. Július 10-én azután amikor az olajfúrók 750 méter mélységbe értek, a föld gyomrából feltört a kőolaj. A minőségére és az értékére jellemző, hogy mínusz 40*C kezdett el fagyni.

Szeptember 28-án az olajkút közelében egy vizes kút fúrásába kezdtek a kutatók.

175 méterre jutottak a fúrással, amikor is test hőmérsékletű, kellemes ízű, ivóvíz indult meg a csőből, teljes csővastagságban. Ezt a vizet a továbbiakban a kutatók a többi tervezett furat munkálatainál szükséges víz biztosítására használták.

Ebben az időben a kutatómunkát végző munkások elmondása szerint tervezték, hogy a kutatómunkások részére, akik távoli vidékekről valók voltak, munkásszálló házakat építenek. Ez a terv azonban megvalósulatlan maradt.

Úgyszintén, ezektől a munkásoktól tudták meg a falubeliek, hogy tervezik Tóthfalu műúttal történő összekötését a nagyvilággal. Ez a terv azután később meg is valósult.

1968. május 01-én átadásra került az új tűzoltó otthon, melyet a testület tagsága önkéntes munkával épített fel. Eben az épületben, amely napjainkban is székhelye az egyesületnek, helyet kapott egy szertárhelyiség, valamint az összejövetelek megtartására egy tanácskozó terem és mellette egy kisterem.

1968. A kőolajkutatásokat végző Naftagas vállalat beruházásának eredményeként Oromhegyes irányából 5 km hosszúságban kiépült a 3 méter széles aszfaltút a Harmath János tanyájánál előzőleg felépített I-es kőolajgyűjtő állomásig.

1969. Az év folyamán folytatódott a Naftagas által megkezdett aszfaltút építése a Tóthfalunál található II-es gyűjtőállomásig, újabb 5 km hosszúságban.

1970. Községi és helyi pénzeszközök társításával kiépült a falu első szilárd burkolatú útja, a mai Almási Gábor utcában és a Tóth József utcának a központtól a földműves szövetkezet épületéig terjedő részén. Az utat terméskőböl építették meg, melyet a helyiek macskaköves útnak neveztek. Ezen kiépített útszakasz eredményeként, valamint az előző évben a Naftagas által megépített útnak köszönhetően Tóthfalu is autóbusz összeköttetéseket kapott a környező városokkal. Az autóbuszjáratok beindításával azután a felsős diákok Oromhegyesre történő utaztatása is megoldást nyert.

1971. A népszámlálás adatai szerint 1070 lakost írtak össze. A fiatalok elvándorlásának következtében több mint 140 fővel csökkent a falu lakosságának száma.

1977. október 13-án Utasi Jenőt nevezi ki az egyházi hatóság Tóthfaluba plébánosnak.

1978-ban megkezdődött a falu addigi téglával kirakott járdáinak felújítása betonjárdákra. Ennek eredményeként 1980-ig több mint 8000 méter hosszúságban épült ki betonjárda a faluban.

1979. február 25-én döntés született a falu lakosságának vízellátását biztosító vízvezeték hálózat kiépítéséről.

1979. szeptember 03-án a horgosi Tiszamenti Vízművek megkezdte a lakosság központi vízellátását biztosító kút fúrását.

1979. szeptember 03-án a kivitelező elkészült a falu első vizes kútjának kifúrásával.

1979. október 08-án a magyarkanizsai Komunalac megkezdte a központi vízellátás technikai felszerelésének elhelyezéséhez szükséges épület kiépítését.

1980. május 23-án a falu lakosságának összefogásával, önkéntes munka keretében, oly formában, hogy minden háztartás a saját portája előtti utcafronti részt kiásta, megkezdődött a település vízvezeték hálózatának kiépítése.

1980. október 29-én a Komunalac átadta az épületet és a Tiszamenti Vízmüvek megkezdte a kút felszerelését.

1980-ban a falu fiatalsága összefogásának eredményeként, jórészt önkéntes munka keretében befejeződött, az előző években megkezdet Ifjúsági Otthon építése. Ez az épület napjainkban a falu Kultúrotthonának szerepét tölti be.

1981. A népszámlálási adatok ismeretében a falu lakosságának fogyatkozása tovább folytatódik. A tíz évvel előbbihez viszonyítva újabb 153 lakossal kevesebb, azaz 913 lakója van a településnek.

1981. január 27-én a lakosság nagy örömére, a vízvezeték hálózatra kapcsolt háztartások vízcsapjaiba megérkezett a központi kút vize.

1984. június 21-én a helyi egyházközség előzetes jóváhagyásával, a Helyi Közösség anyagi fedezetével a magyarkanizsai Komunalac megkezdte a falu halottasházának építését.

1984. december 26-án sor került a két ravatalozóval és mellékhelyiségekkel rendelkező halottasház átadására.

Közben, a fiatalok folyamatos elköltözésének következtében a lakosság létszáma állandóan apadt, amely főleg a 70-es és 80-as évekre igen jellemző. Ez az időszak azután a falu kiöregedésének veszélyével is fenyegetett.

A lakosság létszámának az apadásában azután az 1990-es évek és az ezredfordulót követően jelentenek bizalomkeltő változást, mivel ebben az időszakban, szép számban telepedtek meg a faluban fiatalok. Mindez az újszülöttek számának növekedésén is érzékelhető.

Ezt a tendenciát Utasi Jenő atya tevékenysége, és a Helyi Közösség (Önkormányzat) fiatal vezetésével közösen kifejtett céltudatos munka befolyásolta és serkentette.

Az 1980-as évek közepétől még csak a nyári lelkigyakorlatos táborok indultak be a régi plébánia épületében, hogy azután az 1990-es évektől kezdve a legkülönfélébb táborok, tudományos konferenciák és közéleti összejövetelek szerveződtek meg. Ezeknek köszönhetően a Vajdasági magyarság egyik szellemi központjává vált Tóthfalu.

A 90-es évek jelentenek komoly változást a falu közigazgatási és gazdasági fejlődésének életében is.

1991. A népszámlálási adatok az elmúlt évtizedekre jellemző elköltözések következtében továbbra is lakosságcsökkenésről tanúskodnak, ennek következtében már csak 764 lakója van a településnek.

1991. augusztus 11-én a vízvezeték kiépítéséhez hasonlóan a lakosság összefogásának köszönhetően, megkezdődik a falu gázvezeték hálózatának kiépítése.

A befektetett önkéntes munka eredményeként azután az ősz végére kiépült a falu gázvezeték hálózata.

1991. december 27-én sor került a gázhálózat ünnepélyes átadásra.

1992 január 06-tól, egy hónapon keresztül próbanyomás alatt tartották a gázhálózatot, hogy az esetleges szivárgásokat észlelni tudják.

1992. február 06-án a kiépített vezetéken keresztül megérkezett a gáz az első 75 háztartásba.

1993. december 19-én a lebonyolított népszavazás eredményeként önálló Helyi Közösséggé alakult falu.

1995. november 01-től, a Helyi Közösség kezdeményezésére, a Logos nyomda közreműködésével a faluban megnyílt az önálló postahivatal is, és ennek eredményeként a lakosság helyben tudja intézni a hét minden munkanapján a pénzügyi befizetésit, és úgyszintén a nyugdíjak és más egyéb kifizetéseket is.

1995. felépült a Dávid malom valamint a Logos Grafikai Műhely nyomdája, amely azután a Tóth birtok egykori magtárépületének felújításával 2000-re komoly bővítésen ment át.

Ebben a nyomdában több hetilapot és számtalan könyvet is kinyomtattak az elmúlt időszakban.

1996-ban a Kossuth utca útburkolatának, a Tóth József utcától a Temető utcáig húzódó, mintegy 250 m hosszúságú szakasza kapott aszfaltburkolatot.

1999-ben aszfaltburkolatot kapott a Kossuth utca aszfaltozatlan útfelülete az iskola bejárójáig mintegy 250 m hosszúságban.

2000-ben a Tóth József utca aszfaltozatlan útszakaszának aszfaltozására került sor mintegy 500 m hosszúságban. Ezzel a beruházással ez az utca a teljes hosszúságában aszfaltburkolatot kapott. Az Almási Gábor és a Kossuth utcákkal együtt a faluban ez a harmadik utca, amelynek útfelülete teljes hosszúságában aszfaltozott.

2000. december 06-án sor került a Logos Grafikai Műhely új nyomdarészlegének, megnyitójára.

2001. június 22. Puskás Károly Magyarkanizsa Község Képviselő-testülete Végrehajtó Bizottságának elnöke ünnepélyes keretek között lehelyezte az új két tantermes óvoda alapkövét, és ezt követően megkezdődött az intézmény építése.

2002. Újabb népszámlálás adatai alapján 743 lakosa van a Helyi Közöségnek. Viszont ez az adat másról is árulkodik, mégpedig, hogy a csökkenés az előző évtizedekhez viszonyítva szinte minimális, valamint, hogy a lakosság 51,1% negyven év alatti korosztályú.

2002. március 13-án színvonalas ünnepi műsor keretében került átadásra az egyházközség területén felépített Ifjúsági Központ, amely a tehetséggondozó iskola kollégiumának szerepét tölti be.

2002. április 20-ra elkészült a Május 1-e utca és a Damjanich tér útfelületeinek mintegy 500 m hosszúságú aszfaltozása. A beruházás jelentősége, hogy ennek köszönhetően az új óvoda és a falu temetője is megközelíthető szilárd burkolatú útról.

2002. áprilisában felépült az új korszerű két tantermes óvodaépület is, melynek bútorzatát testvértelepülésünk, Rábatótfalu vezetőségének közbenjárására, Szentgotthárd város Önkormányzata biztosította.

Április 30-án számos hazai és külföldi vendég jelenlétében sor került az intézmény ünnepélyes átadására, melynek keretében, Balla Lajos-Laci Magyarkanizsa és Bauer Károly Szentgotthárd polgármesterei vágták át a szalagot, és az új korszerű óvoda épületét nagy örömmel birtokukba vették falunk legkisebbjei.

2003. szeptember 13-án Tóthfalu szülöttének, Almási Gábor neves szobrászművésznek a tiszteletére, a jövendőbeli tehetséggondozó iskola bejáratához felállított Almási Gábor emlékkapu és a mellette lévő falra felhelyezett emléktábla ünnepélyes leleplezésére került sor.

2004. március 20-án az új tehetséggondozó általános iskola ünnepélyes alapkő lehelyezésére került sor. Az ünnepséget megtisztelte számos hazai és külföldi magas rangú vendég,

valamint testvértelepüléseink a Magyarországi Rábatótfalu és Jászszentlászló, az Erdélyi Gyergyócsomafalva és a Felvidéki Kisújfalu a küldöttségei.

Az alapkőbe, a fémhengerbe helyezett Öröklevél okiratot, melyet előzőleg dr. Pénzes János megyéspüspök megáldott, Szabó Vilmos Kisebbségi Ügyekért Felelős politikai államtitkár és Puskás Károly Magyarkanizsa Község Végreható Bizottságának elnöke helyezték el.

2005. május 11-én Szerződéskötésre került sor Tóthfalu Helyi Közösség és Magyarkanizsa Önkormányzata között a tehetséggondozó iskolaközpont építésének támogatásáról, melynek értelmében az Önkormányzat 25.000.000,00 (huszonötmillió) dinár összeggel támogatja a beruházást. Körmöci Károly polgármester úr beváltotta a választási hadjáratban tett ígéretét, és az előző önkormányzati vezetés által megígért támogatást realizálta. E szerződésnek köszönhetően komoly lendületet kapott a beruházás, mivel a megítélt támogatásból tető alá került az épület első fázisa, amely magába foglalja az általános tantermeket.

2007. június 20-án szerződés aláírása Vajdaság Autonóm Tartomány Nagyberuházási Alapjánál a tehetséggondozó iskola központi része építésének 25.000.000,00 (huszonötmillió) dinár értékű támogatásáról, melyet a Helyi Közösség az Alap által kiírt pályázaton nyert meg. Az elnyert támogatásnak köszönhetően az első fázis kulcsra kész állapotba tétele történt meg.

2008. március 20-án Magyarországról a Miniszterelnöki Hivataltól megérkezett az Utasi atya által elmúlt év decemberében benyújtott pályázaton elnyert és a januárban aláírt szerződés értelmében a 21.000.000,00 (huszonegymillió) forint az iskola építéséhez, melyből a beruházás harmadik fázisába tartozó északi szárny tető alá tételére került sor.

2008. április 11-én a Helyi Közösség a február hónapban a Tartományi Nagyberuházási Alaphoz benyújtott újabb pályázatával 40.000.000,00 (negyvenmillió) dináros támogatást nyert meg. Ebből az összegből az iskola második fázisának, a 42x26 méteres tornacsarnoknak a felépítésére kerül sor. Az egyházközség és a Helyi Közösség között 2005. május 11-én kötött és a bíróságon hitelesített szerződés értelmében a csarnok a falu lakosságának rekreációs igényeinek kiszolgálását és a művelődési rendezvényeknek is helyet fog biztosítani.

A jövő.

Jelen pillanatban nem kecsegtet bennünket túlságosan nagy optimizmussal, de ettől függetlenül bízunk benne, hogy az életfeltételek folyamatos javításával és újabb vállalkozások falunkba történő telepedésével sikerül biztosítani településünk jövőjét.

Erre viszont biztató a jelenünk alakulása, mert Tóthfalu ma egy dinamikusan fejlődő, szélsőségektől mentes, mindenki számára nyitott és befogadó település.

Úgy tűnik, hogy a településen megismétlődni látszik a századelőn lejátszódott fejlődési hullám.

Akkoriban Tóth József földbirtokos utód nélkül maradván, vagyonából zselléreinek falut alapított, és ebbe a faluba, templomot, iskolát, csendőrlaktanyát és tűzoltóotthont építtetett. Most viszont Utasi Jenő főtisztelendő úr, akit a faluban szinte mindenki csak Jenő atyaként tisztel, és a Helyi Közösség vezetősége áldásos tevékenységének hatására, valamint a tenni akarásban egységbe kovácsolódott lakosság közreműködésével, számos nagyon fontos, a közösség javát szolgáló beruházás valósult meg.

Ennek eredményeként reményeink szerint Tóthfalu olyan lesz amilyenné azt a benne élő kitartó, becsületes és szorgalmas polgárai alakítják.

A kitűzött fejlesztési célok megvalósításával reményeink szerint az utánunk jövő nemzedékek számára is biztosíthatóak lehetnek majd azok a feltételek, amelyek vonzóvá tudják tenni számukra is a falusi életet.