headerphoto

TÓTHFALU FÖLDRAJZI ÉS TERMÉSZETI LEÍRÁSA


Tóthfalu Helyi Közösség közigazgatásilag Magyarkanizsa Község keretébe tartozik.

A település az északi földrajzi szélesség 45* 57`, valamint a keleti földrajzi hosszúság

19* 55`, metszéspontjában, a telecskai dombok Orompart nevű löszfensíkján fekszik.

Mindez azt jelenti, hogy a Helyi Közösség síksági terület, mivel tengerszint feletti magassága nem haladja meg a 200 métert.

Tóthfalu a valamikori Pannón-tenger helyén keletkezett Pannón-alföldön található.

Amikor még tenger, illetve tó volt ezen a tájon, abban az időben a tengeri és édesvízi üledékek lerakódtak. Majd pedig miután a tó is eltűnt, a területén tócsák és mocsarak maradtak vissza. A jégkorszak idején pedig, amikor erős szelek fújtak, az általuk különböző irányból idehordott por rakódott le. Ebből a porból jött azután létre diagenézissel a lösz. Ebből azután a magasabb vidékeken kialakult a vízáteresztő résznek köszönhetően a szárazföldi lösz, és ennek eredményeként kialakult a bácskai löszfennsík.

A fennsíkon különböző felszínformák találhatók, amelyeket a szél hozott létre. Ezek a dűnék és a depressziós árkok, vagy ahogyan a lakosság szóhasználatában él, a dombok és a laposok.

Tóthfalu Magyarkanizsa Község 13 települése közül a legdélebben fekvő település.

Mivel a Helyi Közösség területe a Közép-Európai időzónától keletre helyezkedik el, ezért a helyi idő a településen a Közép-Európai időzóna előtt halad, ez pedig gyakorlatban annyit jelent, hogy amikor a Közép-Európai időzónában 12 óra van akkor Tóthfaluban már 12 óra 19 perc és 40 másodperc van.


Éghajlat

Az éghajlati atlasz szerint az A-1 típusú körzetbe sorolható, melyet meleg száraz éghajlat, mérsékelt tél és hosszabb napfényes időszak jellemez.

Tóthfaluhoz legközelebbi meteorológiai állomás Zentán található, ezért a levegő átlaghőmérsékletét ezen mérőállomás adatai alapján ismertetjük (1948-1970).


Hónapok: I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

Átlag: -1,4 -0,6 5,2 11,8 16,4 19,9 21,5 21,0 17,2 11,6 6,4 1,3


Az évi középhőmérséklet 11,19*C. Az egyes években eltérések tapasztalhatók, így 1951-ben az átlaghőmérséklet 12,0*C, míg 1956-ban a középhőmérséklet csupán 9,6*C tett ki.

A vizsgált időszak mérési eredményei szerint az évszakokat vizsgálva a következő középhőmérsékleti eredmények voltak.

Tél : 0,2*C Tavasz : 11,1*C Nyár : 20,8*C Ősz : 11,7*C

Ezen eredményekből kitűnik, hogy az ősz valamelyest melegebb, mint a tavasz, míg a nyári átlaghőmérséklet 20,6*C magasabb mint a téli.

A hónapok közül általában a július a legmelegebb, mint ahogyan azt mutatja a vizsgált időszak is 21,5*C középhőmérséklettel.

1952-ben azonban a július hónap átlaghőmérséklete elérte a 23,2*C, ugyanebben az évben az augusztus még melegebb hónap volt, mivel az átlaghőmérséklet ekkor elérte a 24,2*C, és egyben, ez volt a legmelegebb hónap a vizsgált időszakban.

A fenti eredmények tükrében a január hónap a leghidegebb –1,4*C középhőmérséklettel. Ettől az átlagértéktől azonban nagyobb eltérések is tapasztalhatók. Így a vizsgált időszakban voltak évek, amikor a január havi átlag a –8*C körül alakult, míg másik években 0*C fölött is volt. 1956-ban a február például hidegebb volt mint a január, amikor is a februári átlaghőmérséklet– 9*C volt.

A vizsgált időszak adataiból kitűnik, hogy a téli hónapok középhőmérséklete eléggé változó, míg a nyári hónapok középhőmérsékletei között az eltérés szinte alig kimutatható.

A vizsgált időszakban a legmagasabb hőmérsékleti értéket 1952. augusztus 15-én mérték 39,2*C, míg a legalacsonyabb értéket ugyanebben az időszakban 1963. január 24-én mérték, amikor is –28,1*C állapodott meg a hőmérő higanyszála. E két számadatból az tűnik ki, hogy a leghidegebb és a legmelegebb napokon mért értékek közötti különbség 67,3*C.

A fagyos periódus átlagosan 150 napos, míg a fagymentes időszak 215 napig tart.

A fagyos napok általában november hónapban jelentkeznek és április hónap közepéig tartanak.

A vizsgált időszakban a legkorábbi fagyot szeptember 29-én, a legkésőbbit pedig május

6-án jegyezték fel. Tudni kell azonban, hogy ezek a fagyos hőmérsékleti értékek csak a reggeli órákban jelentkeztek, azután napközben a hőmérséklet már pozitív értéket mutatott.

A talaj átlagos átfagyása 41 cm, viszont ettől az értéktől vastagabban is átfagy a talaj, amikor hosszantartó hó nélküli hideg időszak van, ez a vastagság eléri akár a 70 cm-t is.

A vizsgált időszakból néhány helyben mért és feljegyzett adatot is találtunk.

1962. április 01-én reggel –7 *C mértek.

1962. június 01-én kora délután +35*C mértek.

1963. január 24-én reggel –28,1*C mértek.

1963. március 10-én volt az első reggel, amikor nem mértek fagyot.

A zentai mérőállomás (1971-1995) mérési adatai alapján elmondható, hogy az évi átlaghőmérséklet némi emelkedést mutat, mivel a vizsgált időszakban ez az érték 11,25*C.

1985-ben volt ebben az időszakban legalacsonyabb az évi átlaghőmérséklet, mindössze 9.9*C, míg a legmagasabb átlaghőmérsékleti érték 1994-ben volt 12,7*C.

A mezőgazdasági munkálatok és a mezőgazdasági termelés szempontjából lényeges, hogy az átlaghőmérséklettől ne legyenek nagy eltérések, mert ezek kihatnak úgy a munkálatok megkezdésére, mint a növények vegetációs fejlődésére.

Felhőzet

A sok éves megfigyelések azt mutatják, hogy a felhősség átlaga 5,5-ös értéket éri el. Legfelhősebb a december hónap, amikor is ez az érték 7,5, míg a legkevesebb felhő augusztus hónapban van, amikor is az átlagérték mindössze 3,5.

A felhőzet átlagértéke a zentai mérőállomás adatai alapján a vizsgált időszakban

(1948-1970) a következőképpen alakult.


Hónapok: I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

Átlagérték: 7,2 6,8 6,0 5,6 5,5 4,9 3,9 3,5 3,8 4,6 6,1 7,5


Csapadék

A csapadékmennyiség mm átlaga a zentai mérőállomás adatai alapján a vizsgált időszakban (1948-1970) a következőképpen alakult.


Hónapok: I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

Átlag mm: 42 46 35 47 62 71 55 48 38 27 60 60


A fenti adatok alapján az átlagos évi csapadékmennyiség vidékünkön 588 mm. Ettől az értéktől azonban jelentős eltérések is előfordultak a vizsgált időszakban. Így 1955-ben

842 mm mértek, és ezzel ez az év volt a legcsapadékosabb, amikor is február, július és augusztus hónapokban is több mint 100 mm csapadék hullott.

A legkevesebb csapadékot viszont 1961-ben mérték, amikor is éves átlagban mindössze

429 mm csapadék hullott.

Vidékünkre jellemzőek a záporok, főleg késő tavasszal és a nyár folyamán, amikor is egyszerre nagy mennyiségű csapadék hullik le. Az egy napra jutó csapadékmennyiséget mérve a vizsgált időszakban 1956. június 4-én mérték a legtöbbet 62,5mm-rel.

Az 1971-1995 között végzett mérési adatok alapján a csapadékmennyiség átlaga csökkenő tendenciát mutat az előző vizsgált időszakhoz viszonyítva, mivel az átlagos évi csapadékmennyiség csupán 540 mm.

Ettől az értéktől igen jelentős eltérések is előfordultak, úgy, mint az 1983-ban 382,5 mm-rel mért legalacsonyabb érték, vagy az 1974-ben 699,0 mm-rel mért legmagasabb érték.


Szelek

Területünkön a szelek szinte minden égtáj felől fújnak, de az uralkodó szélirány az északnyugati, amely éves átlagban mintegy 30% tesz ki, a következő az északkeleti szél, amely nagyon hideg és száraz levegőt hoz magával, és éves átlagban mintegy 20% tesz ki. Ezt követi a délkeleti -Kosava-, valamint a délnyugati szél, amely nedves és meleg levegőt hoz magával. E két szélirány pedig együttesen, éves átlagban mintegy 25% tesznek ki.

Jelentős azonban a szél nélküli napok száma is, amely éves átlagban mintegy 15% tesz ki.

A szélerősség kicsi, ám ettől függetlenül még is igen nagymértékben hat a vegetációra.

Az eső nélküli meleg szelek károsan hatnak a növények fejlődésére, mivel ezektől szinte kiszárad a talaj, és így a növények szinte kisülnek.

A fenti kimutatásokból kitűnik, hogy vidékünk éghajlata kontinentális, annak ellenére, hogy a földrajzi koordináták alapján itt mérsékelt szárazföldi éghajlatra kellene számítani.

A Pannón medence elszigeteltsége miatt olyan klimaktikus jellegzetességek fordulnak elő, amelyek a sztyeppei növénykultúrának és vegetációnak biztosítanak feltételeket.


Talaj

A település határát szinte 100%-ban a jó minőségű csernozjom (feketeföld) borítja, melynek felső rétegét a 40-50 cm vastagságú humuszréteg képezi. Ez a humusz apró szemcséjű, morzsás, porhanyós föld, amely a kihalt sztyeppei vegetációból keletkezett. Az átmeneti réteget a 30-40 cm vastagságú sárgás lösz képezi, amelyben szürkésfehér borsószerű képződmények találhatók, amelyek az elhalt növények gyökerei helyén keletkeztek.

A csernozjom fizikai tulajdonságai kiválóak. Mivel pórusos, ezért beissza a nedvességet, amit azután meg is tart, de ugyanakkor elegendő mennyiségű levegőt is tartalmaz, és mindezek mellett még nitrogénben is gazdag. Ezen kitűnő tulajdonságai miatt kiválóan alkalmas a gabonafélék termesztésére.

A talaj kiváló minőségének köszönhetően az alábbi kultúrnövények váltak uralkodó fajtákká: búza, árpa, kukorica, valamint az ipari növények közül a cirok, paprika, cukorrépa. Az utóbbi időben többen is próbálkoznak a konyhakerti növények és más kultúrák termesztésével is.


Vízrajz

A településtől északra mintegy 9 km-re a Kőröst (a lakosság elnevezésében Sárga árok), keletre mintegy 12 km-re a Tisza folyót találjuk.

A Kőrös patak és a Tisza folyó a település talajvizének szintjére különösebben nincsenek kihatással.

A nagyobb esőzések idején valamint hirtelen hóolvadásokkor a lapályos részeken, ahol alacsonyabb a tengerszint feletti magasság, a csapadékvíz napokig megáll a földeken.

A hosszantartó belvizek viszont nem jellemzőek a környékre.


Növényvilág

Mivel a Helyi Közösség területe szinte teljes egészében fel van szántva, ezért erdőket, legelőket és szőlőskerteket környékünkön szinte nem is lehet találni.

Fák csak a falu utcáin, az udvarokban és kertekben valamint a tanyákat körülvevő övezetekben találhatók.

A gyümölcsfák közül legelterjedtebb a meggy, a szilva, a dió, a cseresznye, az alma,

a sárgabarack, a körte és a birsalma.

Az utcákon főleg az akác, a kőris, a hárs, a gesztenye és a különböző örökzöld díszfák vannak jelen.

Az utcákon a telkek előtt valamint az udvarok jelentős részében és a parkokban füves övezetek találhatók.


Állatvilág

A vadállatok közül legelterjedtebb a nyúl és az őz valamint fácán és a fogoly. Ritkább esetben rókával és vaddisznóval is lehet találkozni.

A házi állatok közül legelterjedtebb a sertés, a szarvasmarha és a házi szárnyasok.